Az Állami Hangversenyzenekarba 1967 októberében Tátrai Vilmos, az akkori első koncertmester ajánlásával kerültem. Az első hegedű szólamának játszása igazi kihívás volt egy ilyen nagymúltu együttesben, de mivel sokat turnézott a zenekar (temészetesen az idősebb, tapasztaltabb kollégák utaztak), így volt lehetőség felkészülni a következő előadásig.

Az első külföldi utam a zenekarral, egy angliai körút, csak 1969-ben következett be. Ferencsik János keze alatt játszani felemelő érzés volt, akár Bartókot vagy Haydnt dirigált, tévedhetetlen és magabiztos kézzel vezette zenekarát.Mindezt mondom több éves tapasztalattal a hátam mögött.

E 25 év alatt nagyon sok élmény, előadás, utazások tették emlékezetessé életem. Igaz, hogy közben vonósnégyes karrierem is beindult, így 1972-töl ritkábban mentem turnéikra.

A vendég karmesterek és szólisták, akiket megismertem, a zenei világ máig megbecsült, nagyra tartott művészei. Anélkül, hogy kiemelnék valakit is a névsorból, nagy ajándéka az életemnek, sokat tanultam ezeken az előadásokon.

Ferencsik János bekövetkezett halála után Kobayashi Ken-Ichiro lett a Főzeneigazgató, ez 1987-ben történt, engem pedig kineveztek a szekund szólam vezetőjének.

Még ebben az évben mint zenekari tag, Bartók Béla-Pásztory Ditta kitüntetésben részesültem.

Az ezt követő öt év kezdeti sikerei és a már megalakult Budapesti Fesztiválzenekar rivalizálása megbolygatta a zenei életet, és változásokat is hozott. 1992-ben átmentem a Budapesti Fesztiválzenekarba.